Remélhetőleg hamarosan találkozhattok az első regényemmel a Zsiráf ifjúsági magazin http://www.zsiraf.hu/e-ujsag/ e-mellékleteként.
Nem árulok el titkokat róla, csak annyit, hogy a főszereplő, Jazz, egy nem egészen 17 éves lány, aki a szüleivel és testvérével Budapestre költözik. Az élete gyökeresen megváltozik. Meg kell küzdenie saját szorongásaival, korlátaival, önmagával, hogy alapvetően optimista természetét újra a felszínre hozza.
Jazz egy új nemzedék tagja, aki felelősséget vállal pusztuló világunkért és önmagáért ezen a világon.Mindehhez hozzá tartozik egy izgalmas történet és egy különleges képesség is.
Kellemes, könnyed olvasmánynak ajánlom, borongós és melengető részekkel, folyamatosan íródó bejegyzésekkel, mindezt négy rövid könyvben.
Annyit azért elárulok, hogy egy hosszasan kibontakozó szerelmi történetre épül.
Jó szórakozást hozzá!
Íme két napi bejegyzés a naplóból, ami nem kötődik szorosan a cselekményhez, így semmit sem árul el előre ;-)
részlet az 1. könyvből
Kezd sötétedni. A Nap épp leesni készül a horizonton. Egy magányos szirten állok, gyökereimmel a puszta sziklába kapaszkodva. Alattam a bomló avar vészterhes szaga terjeng. Kérgemet vastag, durva barázdák szelik. Fonnyadozó leveleimet az északról érkező, sötét felhőket ráncigáló, dühödt szél csapkodja. Ágaim között a süvítő szél üvölti fájdalmát.
Snitt.
A földbe mélyen lenyúló, a szikla repedéseiben csörgedező vízfolyás felé kapaszkodó gyökereimet a felszínen simogató, üdezöld moharéteg óvón takarja be. Sötét kérgem alatt pezseg az életet adó nedvesség. Koronámat langyos szellő borzolja játékosan. Élénk, csillogó leveleim a lágyan melengető nap felé fordítják arcukat. Bennem lüktet az élet milliárdnyi apró csodája.
Snitt.
Na jó! Ez nem jött be.
Inkább hallgatok egy kis Michael Bublét, az mindig megbizserget a szívem körül.
részlet a 2. könyvből
Társaimmal szorosan összekapcsolódva utaztunk a víz felszínén. Apró kis gömböcskék, amik mindegyikében parányi élet lüktetett. A langymeleg vízben néhány nap alatt csinos lárvává fejlődtem. Utazásomat folytattam, de most már egyedül. Láttam a többieket is, akik hasonlóképpen csüngtek a víz felszíne alatt, mint én, légcsövükkel az éltető oxigént pumpálva magukba. Cseperedtem. Amikor kinőttem a ruhámat, egyszerűen levetettem. Alatta egy másik, egy sokkal szebb és tágasabb fejlődött. Testem pompás árnyalatokban tündökölt, ízeimet káprázatos színeket ontva átragyogta a napsütés. Eljött az én időm is. Éreztem, hogy csodás élmények várnak rám. Szárnyalni, repülni vágytam. A színesen csillogó, erős kitin szárnyakat nekifeszítettem a szélnek és nekivágtam. Tudtam mit kell keresni. Éreztem magamban a szagát, számban az ízét. Meg kellett találnom. Muszáj volt.
Megtaláltam, de nem tudtam hozzáférni. A folyton szaglászó, rohangáló, csupa szőr élőlénynek nem volt olyan pontja, ahol beleszúrhattam volna remek mívű szívókámat. Csalódottan tovább szárnyaltam, míg egy helyre érkeztem, ahol minden illatos volt. Ide-oda szálldostam izgatottságomban. Az émelyítően édes és csábító illat körülvett, de várnom kellett. Meghúzódtam egy sarokban. Már nem sütött olyan forrón a nap, amikor mozgást érzékeltem. Mintha egy illatos felhő húzott volna el mellettem. Utána lódultam. Ezek az átkozott szárnyak amilyen szépek, olyan hangosak. A melegvérű meghallott. Egy csapásával csaknem a vesztemet okozta. Bosszúsan visszahúzódtam. Tovább vártam. Sötét volt, de a szagát éreztem, tudtam, hogy hol van. Odarepültem. Végre megtaláltam a helyet. Rászálltam. Éreztem kecsesen ízelt lábaim alatt a meleg lüktetést. Kiválasztottam a megfelelő helyet, kinyitottam a szívókámat, és belemélyesztettem a bőr alatt futó érbe. Áthatoltam a bőrön, majd a bőr alatti kötőszöveten, végül belemerültem a meleg áramlatba. Végre megkóstolhattam a zamatos vörös folyadékot. Nyálat fecskendeztem bele és máris éreztem, hogy könnyebben szívom az üdítő, ínycsiklandó vért. Szinte fuldokolva nyeltem mohóságomban, míg testemet eltelítette az ízletes nedű. Jóllaktam. Mehettem.
Találkoztam másokkal is. Voltak olyanok, akik különböztek tőlünk. Nagyok, erősek és leírhatatlanul szépek voltak. Hatalmas szárnyaik gyönyörűen csillogtak a fényben, karcsú testük egyszerre volt izmos és hajlékony. Ők nem ittak vért. Növények nedvét szívták. Egy darabig együtt repültem egyikükkel, de aztán eltűnt. Többé nem láttam.
Hamarosan megéreztem, hogy valami feladatom van. Vizet kellett találnom. Sokat repültem, mire odaértem. Akkor véghezvittem, ami egész eddigi életem értelme volt. Leraktam petéimet. Most már nyugalomba is vonulhatnék, de nem. Még tudom, hogy újabb lehetőségek várnak rám. Repülök tovább. Keresve a vér szagát.
Néztétek Michael Bublé X-faktoros fellépését?
VálaszTörlésImádom azt a gyönyörű kivert kutya tekintetét.
Ezért jók a tehetségkutató műsorok. Ő is egy Mr. X-faktor.
:-)
Kár lett volna ezért a hangért, ha nem hallhatom!
A végén azt mondja, "I love you too, strangers in the dark!" és nem azt, hogy "Shut up!".
Olyan kedves!