Igor az írásról

Mikor elkezdem prózában írni, arra törekedtem, hogy ne meséljek, hanem megmutassam, amit látok. Ami, ha becsukom a szemem, lejátszódik a szemem előtt. Mert mit ér egy romantikus részlet az érzelmek leírása nélkül?

"Ahogy ránéztem, tudtam, elvesztem. Szívem a torkomban dobogott, gyomrom egy kis szem borsó volt. Közel lépett hozzám, zöld haja vállamra esett. Figyeltem a szemét, várva, mit szeretne tőlem. Arcomat érintette. Éreztem, most vagy megfogom derekát, vagy elvesztem. Lassan lehunyta szemét, és ajkai közeledtek felém. Kezem feljebb húztam derekán, már nyugodtabb voltam. A zöld hajú boszim, nem volt szégyellős, olyan csókot adott, amilyet még nem éreztem. Este melegét éreztem, s hogy mindent, ami ő maga volt beleadott. Mikor elhúzta száját, a vágy, hogy újra összeérjük mindennél erősebb volt. Továbbra is fogta az arcom, én pedig a derekát."
Mielőtt egy tájleírást megtennék, gondolatban mindig körül nézek. Mi van mögöttem, mit láthatok, hogy néz ki a távol. Még azt is, hogy mi van a lábam alatt. Mindig fontos, hogy állatokat betegyek, ha egy madár, akkor azt. Persze minél több, annál jobban szeretem. Az ég és a napszak leírását imádom, s a színeket.
"Késő délután volt, a nap már készült leülni kicsit a horizontra. A környéket megfesteni pirossal és egy kis kékkel. A mező még tele volt élettel, egy őz nézett fel a távolban, figyelve nem akarjuk-e bántani. Egy gyík futott át rémülten a kezemen, miközben Artur lázasan követte. A macskám nem akarta elkapni, csak játszani vele. Úgy ugrált a fűben, mit a szöcskék. Kedvesem rám nézett, kezén egy pillangó bontogatta szárnyait, majd tova repült. Ahogy követtem reptét, láttam, a nap már megpihent a látóhatáron. Kelletlenül felálltam, és elkezdtem készülődni."

Persze a kedvenceim, az akció-jelenetek, mert pörgősek. Meg a legnehezebbek. Sok felé kell figyelni, és már az elején fontos, hogy pontosan tudjuk hol játszódik. Nem jó, ha hirtelen egy ház lesz a mezőn. Mikor harcolnak, fontosnak tartom a találatokat és a hatásokat is leírni. Van, hogy amit gondol utána, az is lényeges lehet.

"A szoba kicsi volt, kezünkben a kard hatalmasnak látszott. Akármerre mozdultam, valamit levertem. Egyből az jutott eszembe, hogy miért ne vagdossam ellenfelemhez. Az első már repült is, arra nem számítottam, hogy a pengéje kettévágja s nem törik el. Egy nagyobb ugrással a közelembe férkőzött és a kard markolatával gyomron vágott. A levegő egy pillanat alatt elfogyott, de a Ming vázát még a fejéhez vágtam. Kicsit kapkodtam a levegőt és azon agyaltam, hogy ugrott ekkorát. Felegyenesedtem, és szembenéztem végzetemmel. Arcáról vér csorgott, a szoba már romokban hevert. Tudtam, ő az erősebb, de már volt egy tervem. Az ablak. Csak oda kell jutni. Felkiáltottam és rohamot indítottam. Majdnem tökéletesen sikerült a tervem. Az ablakon kint voltam, de a hátamon égetett egy seb. Felálltam, elkezdtem rohanni, de a volt barátom nem is akart követni. Csak hangját hallottam, legközelebb."

Végére hagytam a legfontosabbat. Ahogy a való életben, úgy az írásaimban sem szeretem ismételni magam. Erre nagyon oda figyelek, ha valahol mégis ismétlés van, az szinte biztos, hogy szándékos. Az ismétlés lényege a szavak erősítése.

Végső soron talán ezért is hasonlítanak engem Vavyan Fable-hoz, én is inkább mesélek. Röviden ennyi lenne az én gondolatom az írásról. Minden idézet egy anime, a Gode Geass világából merít. Remélem, adtam valami újat is!