Óda az 511-es matekpéldához

Sokan a szememre vetették már, hogy csak negatívan tudok írni. Ez nem igaz, csak ritkán vagyok vidám. De igenis bebizonyítom, hogy tudok vicces is lenni és pozitív :)

Oly gyönyörű vagy, Ó, feladat,

Hogy szemem látványodra majd’ fennakad.

A zárójelfelbontás szépséges, meg a 8x,

Hogy óráról soha nem kerülök ki, az fix.

Az egyenlet megoldása 0 lesz.

Ezért szenvedtem többet,mint 5 egész perc!

Ha egész szám a négyzet gyöke, hagyhatod,

Mert a legszebbek a valós szám halmazok.

(-19+-√233)/16

A karom mindjárt leszakad.

De most már az 513-as feladat jön,

Így szívem szomorúan elköszön!

Álarc

Elbújok, nem szólok,
Álarc az, mit mutatok.
Igazi arcom nem látod,
Érzéseim mind titkok.

Néha kinézek belőle.
Mindig hiába teszem.
Újra csak megsebeznek,
Megint fel kell tennem.

Lassan már részem lesz,
Levenni többé nem merem.
Hiába próbálnám, elvesztem,
A lényem összenőtt vele.

2010.IX.30 (Rebi, Virág)

Ha nem hiszel nekem

Ha nem hiszel nekem, ne tedd,

De tudd, hogy én soha nem hazudtam neked.

Köszönöm az időt, mit eltölthettem veled,

Hiányozni fog a sok nevetés és a mosolygós barna szemed.

Szerettem veled lenni, bár sok időt nem kaptunk.

Az a kevés is gyorsan elmúlt, és elveszett miattunk.

Elcsépelten hangzik, tudom, hogy fáraszt,

Hogy azt magyarázom, a szívem egy részét ott hagytam nálad.

Fáj a hiányod

Itt hagytál, elmentél,
Vissza többet nem néztél.

Magamra hagytál egyedül,
S nem adtál semmit emlékül.
Itt hagytál, elmentél,
Vissza többet nem tértél.

Halott szívem most is fáj,
Beszürkült az egész táj.
Elcsaltad a színeket,
Összetörted szívemet.

Elvittél minden jót,
S magára hagytad a sorvadót.
Elmentél, itt hagytál,
Hűtlen szerelmem voltál.