Megtépázott fa

A kora reggeli napsütés halvány pászmákban simogatta, cirógatta leveleit. A pozsgás zöld levelek a nap felé fordították arcukat, miközben lágy szellő borzolta őket. A tájon csend honolt. Az ágak között fészkelő kismadár már kirepült, valahol máshol hallatta hangját. Tojásait a fa rejtekére bízta.

A nap már magasan járt az égen, az élet is megpezsdült már. Az égen ragadozómadár vitorlázott, zsákmány után kutatva. A kismadár visszatelepedett fészkére és tojásait melengette.

Fojtogató ígéretet hurcolt magával a szél. A láthatáron sötét felhők gyülekeztek. Vad iramot diktáló szél löködte őket egyre közelebb és közelebb.

A szél előbb odaért, mint a viharfelhők. Irigyen egy bámész kis bárányfelhőt tolt a nap sugarai elé, hogy azok ne érhessék a fa leveleit. Mérgesen megtépázta a zöldülő ágakat. Levelek szakadtak, ágak hulltak a porba. A kismadár féltőn a tojások fölé görnyedt. A fészket cibálta, ráncigálta az őrült vihar.

Tombolt a vihar, kiadta magából minden dühét. Hol jobbról támadt, hol balról. Végül a fa feladta. Levelei mind lehulltak már, a kismadár fészke a földre esett. A tojások eltörtek. A lemenő nap még vetett egy sajnálkozó pillantást a megtépázottakra, majd lebukott a horizonton.

A vihar, ahogy jött, úgy állt tova. A fa mély, nyugtalanító álomba merült. Gyökerei felkészülten várták a reggelt, mikor az új nap felkelt. A vékony hajszálgyökerek fáradhatatlanul szívták magukba a nedvességet, és feljuttatták az ágak végéig, ahol a fa serényen nekikezdett a lombosodásnak. A nap készségesen segített neki. Sugaraival átjárta a kusza ágak szövevényét, átmelegítette a legkisebb rügykezdeményeket is. Minden egyes nap újabb és újabb lépést tettek előre, mígnem a levelek újra zöldültek, a fészek pedig újra helyet kapott a fa védelmező ágai közt.

Hédi a Tollal-on

Itt a link, ahol megnézhetitek a Tollal.hu pályázatára benyújtott művemet.
Már kaptam negatív kritikát. Ez az! Ebből tanul az ember. :-)

Hédi és a megszemélyesítés

Ide is felteszem azokat a megszemélyesítéseimet, amiket az anti-gasztroblogomra írtam.
Ha másra nem is jók, legalább jót mosolyoghattok rajtuk.

Itt keverőtál voltam.

Úúú, de jól nézel ki abban a vákumcsomagolásban, te fél kiló túró. Nademostmár ideje lenne levetkőznöd. Gyere kérlek, te vagy a legfontosabb hozzávaló a mai vacsorához.

Jaj, de jó tapintásod van. Kicsit a villával szét kell téged nyomkodni, hogy elkeveredjen benned a többi hozzávaló. Ugye nem baj, ha most hozzád érnek azzal a villával?

Úgy. Szépen elmorzsolódtál. Nem is fájt. Most jöhettek ti, tojások. Szép két egyforma tojás vagytok. Titeket sem lehet megkülönböztetni. Hihi. Akár két tojás. A sárgája jöhet is. Zutty belém.

Pici só is kéne. Légy oly szíves, ideadnád a sót?!. Köszi.

Jöhet életünk megédesítője. A fehér arany. Csillogó kristályai halmozódnak bennem, van köztük vaníliás is. Fincsi! Hányszor is tettek belém? Nem tudom. Talán háromszor. Így is nagyon finom lesz ez a vacsora.

Most belém jöhet a 10 deka búzadara. A villával már kavarják is bennem. Hé, vigyázz azzal a szerszámmal! Nehogy megkarcold ezt a fényes felületet!

Jó. Összeállt? Hé, te! Nem teszel még bele citromhéjat? Nem? Na jó. Te tudod.

Most bemehetünk a hűtőbe. Ott mindig jó a társaság. Együtt rázzuk a többiekkel. Két óra múlva jövök!

Szóval itt vagyok megint.

Közben keményre verte valaki a tojásfehérjéket. Most éppen óvatosan hozzákeveri a masszához. Már formázza is a gombócokat.

Forr már a víz? Sót nem hagytad ki? Akkor minden rendben. Mi? Hogy ragad? Egy kicsit vizezd be a kezed. Semmi gond!

Helyre kis gombócokat formáltál ebből a kevercsből.

Mehetnek a forró vízbe. Milyen vidáman ugrálnak az edényben. Letelt már az öt perc?

Akkor gyertek ki gombóckák!

Itt van a pirított zsemlemorzsa, alig vár már benneteket. Hempergőzzetek csak. Ugye, milyen jó?!

Szépek vagytok. A cukros tejföl már kevercelődik hozzátok.

Mindjárt eltűntök abban a sötét lyukban! Jaj! Neee!

Hát ezért dolgoztam idáig?!

~ o ~

Én vagyok a hús.

Mit akar azzal a hatalmas bárddal? Jaj! Hát nem elválasztott a társaimtól! Hé, hol vagytok? Ja, látlak már benneteket. Ott sorakoztok a húsos deszkán letakarva egy darab folpackkal.
Ki ez? Valami Hannibal Lecter?
Atyaég! Most meg egy óriási kalapáccsal jön és nekünk esik vele. Hé, ez fáj! Azonnal abbahagyni. Ez súlyos testi sértés. Rendőr! Hol egy rendőr? Hát ezért fizetem én az adót?
Viszon szép karcsú lettem. Ez aztán a hatékony fogyókúra.
Már megint jön. Valamit tart a kezében, amiből fehér kristályokat szór ránk. Hű, ez nem is rossz. Egész jó ízű lettem tőle.
Már hallom az olajat sisteregni a serpenyőben. Egyik társam már benn is van. Mindjárt én is megyek, csak még meghempergőzöm itt ebben a kellemes kis lisztfürdőben.
Jaj, de jó. Én is itt vagyok. Jó ez a közös kis jakuzzi. Csak úgy pezseg körülöttünk az olaj. Szép piros vagyok már. Hé, te vadállat! Kivehetsz!
Köszi!
Most mit csinálsz? Fokhagymát teszel bele a serpenyőbe utánunk? Normális vagy? Még hogy ettől lesz jó az ízünk! Ki hallott már ilyet. Én fokhagyma nélkül is tökéletes vagyok.
Beteszel mellé? Hisz ez büdös. Juj! Most meg rám löttyinti ezt a pohár vizet.
Ez már tényleg jakuzzi. Csak ez a büdös fokhagyma ne lenne!

~ o ~

Szólítsatok csak botmixernek!

Ó, látom már megint rotyog valami a tűzhelyen. És ez a konyhai szerencsétlenség ismét felém közelít. Jaj, ne! A sejtésem beigazolódott. Megint elő akar venni. Pedig már egészen jól elfészkelődtem a kosárban, éppen elmerültem volma legmélyebb gondolataimban, erre egyszerűen csak előránt a szekrényből.

Mostanában nagyon sokszor elővesz. Határozottam nem támogatom ezt a tendenciát. Én sokkal jobban szeretek a szekrényben heverészni és álmodozni.

Jaj! Mibe merít már megint bele! Fúj, ez valami sárgás és zöldes fortyogó lé. Na, mindjárt rendet csapok itt köztetek ti, zöldségek. Csak azért. Így már mindjárt más.

De most aztán hirtelen elmosogass, aztán megyek vissza a helyemre. Jól van. Ügyi vagy. Akkor...viszlát, de ne mostanában!

~ o ~

Megjelent a Napló Light!

Íme, hát itt van. Kukkantsatok bele, és like-oljátok a Zsiráf Magazint Facebook-on, mert az egyetlen, amelyik segíti a  fiatal magyar írókat.

http://www.zsiraf.hu/e-ujsag/2011-marcius/

Pajzsfelirat

Megihletett Csenge verse.
Én nem tudok verset írni, nem is akarok, de ez valahogy megszületett bennem, és nem akartam veszni hagyni.

Pillantásod minden cseppje számomra vigasz.

Csenge! Ha elfogadod tőlem, átnyújtom neked ezt a pajzsfeliratot.

Tökéletes

Csenge verse után kell valami vidámító, frissítő, üde. Tessék!

Egyszerűen gyönyörű vagyok. Szinte le sem lehet írni. A testem tökéletes. A színem ragyogó. A piros gömbön a fehér pöttyök bárkit ámulatba ejtenek. Ha meglátsz, magad elé emelsz, és egy pillanatra megáll az idő, ahogy szemed belefeledkezik szépségem csodálatába.

Én mégis azt szeretem, ha szabadon szállhatok, rohanhatok. A pöttyök elmosódó csíkká válnak felületemen, ahogy száguldok tova. El a szabadba, hasítva a levegőt, a cél felé.

Először felemelkedem a magasba. Imádom, ahogy a levegőmolekulák nekem ütköznek és félresiklanak az utamból. Aztán a földhöz pattanok, majd vissza a levegőbe. Látod, milyen szépen csinálom? Te soha nem lennél erre képes.

A cél előtt már nem pattogok. Tudom, hogy ahhoz, hogy oda érjek, nem szabad kapkodnom. Türelemmel kell lennem. Lenn maradok a földön. A nedves fűszálak végigsimítanak felszínemen apró fénylő csíkokat rajzolva rá. Szemmel tartom a célt és gurulok. A pöttyök már majdnem láthatóak. Lelassulok. Igen. Ideértem.

És újra! Ugyanaz a mámorító érzés. Megint repülök.

Azt hiszem, tökéletesen boldog vagyok.

Írótoborzó

Sziasztok Olvasók!

Akartok Ti is íróvá válni?

Nos, ez egy nehéz és rögös út, amit mi is választottunk. A világon mindenki arra vágyik, hogy valamilyen módon megmutassa magát többi embertársának.

Van, aki tehetséges a rajzban, festésben, formák létrehozásában. Van, aki jól tud beszélni, érzelmeket átadni arckifejezéssel, hanggal, énekkel, zenével. De szinte minden második ember, aki egy kicsit is tud helyesírni, megpróbálkozik az írással.

Ezek közé tartozunk mi is, Csengével, de nekünk ennyi nem elég. Azt szeretnénk, ha kézenfoghatnánk Benneteket, a nagybetűs Olvasókat, és bevezethetnénk Titeket a mi világunkba, hogy megmutassuk Nektek minden szépségét és rútságát, hogy átadjuk Nektek a szerelem, szenvedés, közöny élményét.

Azt szeretnénk, hogy a szívetek együtt dobbanjon velünk.

Közben pedig megkaptok egy darabot belőlünk, ami aztán bennetek él tovább.

Ha Ti is ilyen cipőben jártok és van olyan írásotok, amit megosztanátok velünk, küldjétek el az irdmagad.info@gmail.com -ra.

Próza vagy vers, bármi jöhet!

Mosolygós napokat!

Elméskedések

Az író legjobb barátai:

Ctrl+C, Ctrl+V, Crtl+Z, Delete, Backspace és a szinonímaszótár.

Meg természetesen a könyvek.

:-)

Közös munkánk - Ígéret

Csengével az internet segítségével találtunk egymásra. Volt egy alapötletem egy könyvről, ami nem szól vámpírokról, vérfarkasokról, sőt, angyalokról sem. Fénylő lelkekről szól.

A könyv két főszereplője a női lélek, Hajnal és a férfi lélek, Ígéret. Tulajdonképpen a nemük nem is igazán fontos.

A lelkek a történetet megelőzően, egy korábbi életükben találkoztak és egymás iránt különös vonzódást kezdtek érezni. A konfliktus abból adódik, hogy a két lélek nem találkozhat, mivel Hajnal egy női testbe, Zianába van zárva, ami miatt elvesztette lélek emlékeit, míg Ígéret a mellé beosztott őrző lélek.

Főhőseink csodálatos képességeket szereznek, hogy az ember és léleklét határait átlépjék, és végül a gonosz Sors sem tudja megakadályozni, hogy igazi társakká váljanak.

Garantáltan jó szórakozás, különösen, hogy ketten írjuk. A cselekmény folyton formálódik, igazodunk a másikhoz. Néha minket is meglepetések érnek, de ne aggódjatok! A vége biztosan hepiend lesz.

A teljes művet a bal oldali oszlopban található külön oldalra tesszük fel, folyamatosan, ahogy íródik.

Ízlítő a műből...

Prológus

Hajnal:

Nem tudtam mi vár rám odaát. Csak azt tudtam, hogy itt már nem jó. Nem jó, ha Ő nem lehet velem. Mert elvették tőlem.

Megvolt az esélye annak is, hogy hiába az egész, többé nem találkozom vele. Akkor sem, ha olyanná válok, mint Ő. Soha nem fogunk együtt repülni. Mert Azok nem engedik. De akkor már nem leszek ember. Nem tudok nekik problémát okozni. Most az vagyok. Egy probléma, amit meg kell oldani. Ha olyanná válok, mint Ők, akkor már nem jelenthetek problémát, vagy mégis?

Mi van, ha nem is engednek be? Ha kopogtatok az ajtón és nem egy segítő kéz nyúl ki, hanem az ajtót nyitó kéz eltaszít, és olyan mélyre zuhanok, ahonnan már nincs visszaút. A mélység magával ragad és többé nem ereszt.

Erre nem is szabad gondolni. Ha elveszítem a hitem, hiába volt az egész. Pedig már látom a fényt, valahol távol. Különös fény. Éteri színek keveregnek benne, mint egy szappanbuborék felszínén megtorpanó napsugár. Különös. Vonzó. És talán ott vár rám Ő.

Remélem!

Ígéret:

Hajnal, ki tudja miért, olyan előkelő helyet foglalt el az életemben, a gondolataimban, hogy neki többet mutattam meg magamból, önszántamból, mint másnak egész életem során.

Egy tapasztalatlan lélek azt mondaná erre az érzésre, hogy szerelem. De még én sem tudom behatárolni ezt, a több száz évemmel.

Ziana lelkéhez csapódtam. Egy láthatatlan kötelék fűz Hajnalhoz, aki benne él, mindaddig, amíg ő létezik.

Bár Hajnallal csak akkor lehetek, ha ő már nem lesz, Sors - kegyetlen fintorral - mégis mellé rendelt, hogy őrizzem. Hát megtettem és furcsa módon megszerettem. Talán a benne lakozó Hajnal miatt, talán nem. Egyetlen feladatom volt, hogy életben tartsam, míg a végzete eléri. Aztán tovább léphetek és egy felsőbb célért küzdhetek.

De Sors ezt is megakadályozta.

Balogh P. Hédi - Mesék gyerekeknek

Felkerült egy külön oldalra, amit a bal oszlop alján találsz, egy kezdődő mesekönyvem. Ezek a mesék igazából nem is mesék, hiszen semmi olyasmi nem történik bennük, ami a való életben nem történhetne meg. A helyszín valós, a szereplők valóságosak és semmi csoda nem történik velük. Legalábbis a szó mesei értelmében.

Velük hétköznapi csodák történnek meg.

Élvezd az olvasást!

Ha tetszik, folytatom.

Like?